Homocisztein és a B-vitaminok: Miért fontos a kapcsolatuk az egészségünk szempontjából?
- Sabina Krivosik
- szept. 28.
- 3 perc olvasás
„Egy apró molekula, ami csendben rombolhatja az ereinket” – így is nevezhetnénk a homociszteint. Bár kevesen hallottak róla, a tudomány régóta vizsgálja, hogyan befolyásolja a szív- és érrendszer állapotát, az idegrendszer működését és általános egészségünket. A homocisztein szintjét szorosan szabályozzák bizonyos B-vitaminok, és ha ebben a finom egyensúlyban zavar támad, az komoly következményekkel járhat.
Mi az a homocisztein?
A homocisztein egy kéntartalmú aminosav, amely nem épül be a fehérjékbe, hanem az anyagcsere egyik köztes termékeként keletkezik. Akkor jön létre, amikor a szervezet a metionint – egy esszenciális aminosavat, amelyet főként állati fehérjékből (hús, tojás, tejtermékek) szerzünk be – lebontja. Ez tehát egy teljesen természetes folyamat.
Normál esetben a homocisztein nem halmozódik fel, mert a szervezet különféle biokémiai utak segítségével lebontja vagy átalakítja. Ehhez viszont elengedhetetlenek bizonyos vitaminok és kofaktorok.

Hogyan szabályozzák a B-vitaminok a homociszteint?
A homocisztein lebontása két fő úton történik:
Remetiláció – ekkor a homocisztein újra metioninná alakul. Ehhez folát (B9-vitamin), B12-vitamin és bizonyos enzimek szükségesek.
Transzszulfuráció – ekkor a homocisztein ciszteinné alakul, amely antioxidáns szerepű és részt vesz a fehérjék felépítésében. Ehhez elsősorban B6-vitamin szükséges.
Ha ezekből a vitaminokból hiány lép fel, a homocisztein feldolgozása akadozik, és a vérben a szintje megemelkedik.
Miért veszélyes a magas homociszteinszint?
A tudományos közösség már az 1960-as évektől kutatja a homocisztein és a betegségek kapcsolatát. Több nagyszabású tanulmány szerint az emelkedett homociszteinszint összefüggésbe hozható:
Szív- és érrendszeri betegségekkel: Az American Heart Association (AHA) szerint a magas homocisztein károsítja az érfalat, elősegíti a plakkok képződését, fokozza a trombózis kockázatát.
Stroke-kal: Egy metaanalízis kimutatta, hogy a magas homociszteinszint a stroke kockázatát akár 20-30%-kal növelheti.
Demenciával és Alzheimer-kórral: A Boston University kutatói hosszú távú vizsgálatban találták, hogy a magas homociszteinszint növeli a kognitív hanyatlás kockázatát.
Csontritkulással: Egyes tanulmányok összefüggést találtak a magas homocisztein és a csonttörések fokozott kockázata között.
Fontos azonban kiemelni: a magas homocisztein nem önálló betegség, hanem egy rizikófaktor, amely más kockázati tényezőkkel együtt súlyosbítja a helyzetet.
Mi vezethet a magas homociszteinszinthez?
A homocisztein-szint emelkedésének több oka lehet:
Vitaminhiány: különösen a B6-, B9- (folát) és B12-vitamin hiánya.
Étrend: túl sok állati fehérje (metioninban gazdag ételek) és kevés zöldség fogyasztása.
Genetikai tényezők: például az MTHFR gén mutációi, amelyek rontják a folát-anyagcserét.
Életmódbeli tényezők: dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, mozgáshiány.
Krónikus betegségek: vesebetegség, pajzsmirigyproblémák.
Életkor: idősebb korban gyakoribb a magasabb szint.
Hogyan előzhető meg a magas homociszteinszint?
A jó hír az, hogy a homociszteinszint csökkentése viszonylag egyszerű:
Megfelelő vitaminbevitel:
B6-vitamin: megtalálható például a csicseriborsóban, tonhalban, banánban.
B9-vitamin (folát): főként leveles zöldségekben, spárgában, hüvelyesekben.
B12-vitamin: húsokban, halakban, tojásban és tejtermékekben.
Életmód:
Dohányzás és túlzott alkoholfogyasztás kerülése.
Rendszeres testmozgás.
Orvosi kontroll:
Bizonyos rizikócsoportoknak (idősek, vegetáriánusok, várandósok) ajánlott a homocisztein szint ellenőrzése.
Szükség esetén orvos által javasolt vitaminpótlás.
Összegzés
A homocisztein egy apró molekula, amelynek szintje sokat elárulhat egészségi állapotunkról. Bár természetes módon képződik a szervezetben, túlzott felhalmozódása komoly kockázati tényező lehet a szív- és érrendszeri betegségek, a stroke, sőt a demencia szempontjából is. A B6-, B9- és B12-vitamin kulcsszerepet játszik abban, hogy a homocisztein szintje a normális tartományban maradjon. A helyes táplálkozás, az egészséges életmód és az időnkénti orvosi kontroll jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a homocisztein ne váljon csendes ellenségünkké.
Tanulság: Egyensúlyban tartani a homociszteint nem bonyolult – tudatos étkezéssel és
életmóddal sokat tehetünk a hosszú távú egészségünkért.
Fontos tudnivaló
Ez a cikk - a megjelenés idején - a legfrissebb tudományos kutatások alapján készült. Ugyanakkor nem alkalmas arra, hogy önállóan diagnózist állítson fel vagy öngyógyításba kezdjen vele, és nem helyettesíti az orvosi konzultációt. Bármilyen egészségügyi döntést vagy módszert (akár ebből, akár más cikkjeinkből származik) minden esetben előzetesen beszéljen meg kezelőorvosával!
Irodalomjegyzék
Clarke, R., Daly, L., Robinson, K., Naughten, E., Cahalane, S., Fowler, B., & Graham, I. (1991). Hyperhomocysteinemia: an independent risk factor for vascular disease. New England Journal of Medicine, 324(17), 1149–1155.
Homocysteine Studies Collaboration. (2002). Homocysteine and risk of ischemic heart disease and stroke: a meta-analysis. JAMA, 288(16), 2015–2022.
Seshadri, S., Beiser, A., Selhub, J., Jacques, P. F., Rosenberg, I. H., D’Agostino, R. B., Wilson, P. W. F., & Wolf, P. A. (2002). Plasma homocysteine as a risk factor for dementia and Alzheimer’s disease. New England Journal of Medicine, 346(7), 476–483.





Hozzászólások