A „láthatatlan tűz”: Mit tesz velünk a krónikus alacsony fokú gyulladás – és hogyan fékezhetjük meg?

Sabina Krivosik
nov. 21.
5 perc olvasás

Elgondolkodtál már azon, miért jönnek elő olyan krónikus betegségek — például érelmeszesedés, cukorbetegség vagy bizonyos degeneratív betegségek — amik mögött nincs látható fertőzés vagy sérülés? Nos, az egyik válasz lehet a „néma” (vagy „szubklinikus”) gyulladás, más néven a krónikus alacsony fokú gyulladás (angolul chronic low-grade inflammation). Ez a folyamat sokszor észrevétlenül zajlik bennünk, mégis komoly következményekkel járhat.

Mi is ez pontosan?

Az orvosi-kutatási szakirodalomban a „silent inflammation”, azaz néma gyulladás olyan állapotot jelöl, amikor a szervezetben tartósan — akár évekig — folyik egy kismértékű, nem feltűnően akut gyulladásos válasz, ami nem jár a klasszikus gyulladás tüneteivel (például vörösség, fájdalom, duzzanat, láz).

Ez a típusú gyulladás nem a gyors, intenzív immunválasz része, hanem inkább egy folyamatos „háttérzaj” az immunrendszerben — amely hosszú távon befolyásolja a szervezet működését.

Mi okozza? – Mechanizmusok és kiváltó tényezők

A krónikus alacsony fokú gyulladás kialakulásában több tényező játszik szerepet:

Immunrendszeri eltolódások: Az ún. innate (veleszületett) immunrendszer komponensei és az adaptív (szerzett) immunválasz közti egyensúly felborulása. Például a neutrofil-limfocita arány (NLR) emelkedése jelezheti az immunrendszer „gyulladás-döntéshozó” komponensének fokozott aktivitását vagyis olyan gyulladásos folyamatok elindítását, amelyek normál esetben csak fertőzéskor vagy sérüléskor működnének..
Metabolikus faktorok: Túlsúly, elhízás, zsír-lerakódások, inzulinrezisztencia mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az anyagcsere szövetekben (pl. zsírszövet, máj, izom) gyulladásos jellegű sejtválaszok alakuljanak ki.
Öregedés és „inflammaging”: Az életkor előrehaladtával nő az úgynevezett inflammaging (inflammáció + ageing = gyulladásos öregedés) jelensége: a szervezetben felhalmozódó sejtszintű sérülések, szennyeződések, elöregedő sejtek (seneszcens sejtek) gyulladásos kémiai jeleket bocsátanak ki, ami hozzájárul a krónikus gyulladás állapotához.
Életmódbeli tényezők: Nem megfelelő táplálkozás (pl. magas zsírtartalmú, sok finomított szénhidrátos étrend), kevés testmozgás, dohányzás, stressz, alvászavarok – mind jelentős hatással vannak az alacsony fokú gyulladás szintjére.

Mechanikusan arról van szó, hogy a szervezetben a gyulladásos jelzőmolekulák (például interleukin-6, TNF-α, C-reaktív protein) hosszú távon magasabb szinten lehetnek jelen, bár nem olyan spektakulárisan, mint akut fertőzés esetén. Ezt a folyamatos alacsony szintű gyulladásos aktivitást a kutatások összefoglalóan gyakran „low-grade inflammatory response”-ként írják le.

A krónikus gyulladás tünetei

A tartós, alacsony szintű gyulladás többféle, gyakran nehezen összekapcsolható panaszt okozhat. A leggyakoribbak a következők:

Testfájdalmak, ízületi- és izomfájdalom
Krónikus fáradtság, kimerültségérzés, alvászavarok
Hangulati zavarok, például szorongás, levertség vagy depressziós tünetek
Emésztőrendszeri problémák, mint a puffadás, székrekedés, hasmenés vagy savas reflux
Testsúlyváltozás, megmagyarázhatatlan hízás vagy fogyás
Gyakori fertőzések, visszatérő megfázások vagy lassú felépülés

Ezek a tünetek önmagukban nem bizonyítják a krónikus gyulladást, de együtt vagy tartós fennállás esetén felvethetik annak lehetőségét.

Miért fontos? – Az egészségre gyakorolt hatások

A krónikus alacsony fokú gyulladásnak komoly jelentősége van az egészség kialakulásában és fenntartásában:

Epidemiológiai vizsgálatok szerint emelkedett low-grade gyulladásos státusz (különböző gyulladásos biomarkerek alapján) független rizikófaktorként jelenik meg a halálozás tekintetében. Például a Moli‑sani study-keret-vizsgálatban az alacsony fokú gyulladás magasabb értékei 44 %-kal nagyobb kockázattal jártak az

összhalálozás tekintetében.
Több krónikus nem fertőzéses betegség – mint a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek (például infarktus, stroke), krónikus vesebetegség – hátterében is a low-grade gyulladás kulcsszereplő lehet.
Az agy struktúrájára és funkciójára is hatással lehet: egy 2024-es vizsgálat szerint az alacsony fokú gyulladásos állapot és az agyi szürkeállomány térfogata között összefüggés látható volt.
Az öregedéssel összefüggő szervi károsodások (például szív-, vese-, májfibrosis) egyik közös mechanizmusa lehet a „gyulladásos talaj” megléte.

Ebből következik, hogy a „láthatatlan” gyulladás — bár nem okoz rögtön feltűnő tüneteket — hosszú távon mégis nagy radikális következményekkel járhat, és befolyásolja a krónikus betegség-kockázatot.

Mit tehetünk?

Mivel a krónikus alacsony fokú gyulladás sok tényezőtől függ (életmód, anyagcsere, immunrendszer állapota), ezért a megelőzés és a befolyásolás is többirányú lehet:

Táplálkozás: Több tanulmány szerint a gyulladáscsökkentő étrend – amely bőségesen tartalmaz zöldségeket, gyümölcsöket, teljes értékű gabonákat, olívaolajat, halolajat, minőségi fehérjeforrásokat és élelmi rostokat, miközben korlátozza a finomított szénhidrátokat és a transzzsírokat – számottevően mérsékli az alacsony fokú gyulladásos markereket.1
Testmozgás: Rendszeres, mérsékelt intenzitású mozgás – pl. heti több alkalom – kedvezően hat a gyulladásos állapotra.
Testsúly- és anyagcsere-állapot: Túlsúly, elhízás, metabolikus szindróma növeli a gyulladás-állapotot. Az egészséges testsúly és inzulinérzékenység segíthet mérsékelni.
Alvás és stresszkezelés: Rossz alvásminőség, krónikus stressz emelheti a gyulladásos jeleket.
Környezeti tényezők: Dohányzás elkerülése, légszennyezés hatásainak minimalizálása, egészséges mikrobiom támogatása (pl. rostok, pre- és probiotikumok) mind hozzájárulhat.

Fontos megjegyezni, hogy bár ezek az intézkedések nem garantálják a gyulladás teljes megszűnését — hiszen genetikai és egyéni tényezők is szerepet játszanak — de érdemben csökkenthetik a gyulladásos „háttérzajt”.

Tudnivalók és korlátozások

A „low-grade inflammation” kifejezés nem egységesen definiált: különböző kutatások különböző biomarkereket használnak (például C-reaktív protein, leukocitaszám, neutrofil/limfocita arány stb.).
Nem minden gyulladásos marker emelkedik mindenkinél azonos módon, és az emelkedés önmagában nem jelent automatikusan betegséget — de kockázatot jelezhet.
Az okozati összefüggések vizsgálata (pl. hogy a gyulladás közvetlenül okoz-e betegséget) részben még kutatás alatt áll. Például felmerül, hogy nemcsak a gyulladás okozhat betegséget, hanem a betegségek is generálhatnak gyulladásos választ.
Mivel ez „láthatatlan” állapot, nem biztos, hogy rutin vizsgálatokkal azonnal kimutatható — de életmódbeli és metabolikus profil során figyelembe lehet venni.

Végső áttekintás

Összefoglalva: a „néma” gyulladás, vagyis a krónikus alacsony fokú gyulladás olyan állapot, amelyben szervezetünk hosszú időn át tartósan, alacsony intenzitású gyulladásos válaszban áll – ugyanakkor nincs feltűnő akut tünet. Kutatások szerint ez az állapot fontos szerepet játszik számos krónikus betegségnél, az anyagcsere-, keringési és neurodegeneratív folyamatoknál.

A javasolt gyakorlat: tudatosabb életmód – jó minőségű táplálkozás, rendszeres mozgás, megfelelő alvás, testsúly-kontroll – mind hozzájárulhat a gyulladásos háttér csökkentéséhez, ezzel kisebb kockázatot jelentve a hosszú távú betegségek kialakulására.

Ahogy a kutatások is hangsúlyozzák: bár nem látjuk mindig, de a „láthatatlan gyulladás” zajlik bennünk — és ha tudatosan kezeljük, akkor nem csak életminőségünk javulhat, hanem hosszabb távon az egészségünk is erősebb lehet.

Fontos tudnivaló

Ez a cikk - a megjelenés idején - a legfrissebb tudományos kutatások alapján készült. Ugyanakkor nem alkalmas arra, hogy önállóan diagnózist állítson fel vagy öngyógyításba kezdjen vele, és nem helyettesíti az orvosi konzultációt. Bármilyen egészségügyi döntést vagy módszert (akár ebből, akár más cikkjeinkből származik) minden esetben előzetesen beszéljen meg kezelőorvosával!

Irodalomjegyzék

Bonaccio, M., Di Castelnuovo, A., Pounis, G., De Curtis, A., Costanzo, S., Persichillo, M., … Iacoviello, L. (2016). A score of low-grade inflammation and risk of mortality: prospective findings from the Moli-sani study. Haematologica, 101(11), 1434-1442.
Li, X., et al. (2023). Inflammation and aging: signaling pathways and intervention strategies. Signal Transduction and Targeted Therapy.
Minihane, A. M., et al. (2015). Low-grade inflammation, diet composition and health. British Journal of Nutrition, 114(7), 999-1012.
Van de Vyver, M., et al. (2023). Immunology of chronic low-grade inflammation: relationship with metabolic disease Journal of Endocrinology, 257(1).
Bao, Y., et al. (2024). Chronic low-grade inflammation and brain structure in the UK Biobank. Nutrients, 16(14), 2313.
Carollo, C., Sorce, A., Ciraﬁci, E., Ciuppa, M. E., Mulè, G., & Caimi, G. (2025). Silent Inﬂammation, Loud Consequences: Decoding NLR Across Renal, Cardiovascular and Metabolic Disorders. International Journal of Molecular Sciences, 26, 8256.
Franceschi, C., Garagnani, P., Parini, P., Giuliani, C., & Santoro, A. (2018). Inflammaging: a new immune–metabolic viewpoint for age-related diseases. Nature Reviews Endocrinology.
Hotamisligil, G. S. (2017). Inflammation, metaflammation and immunometabolic disorders. Nature, 542(7640), 177–185.
Franceschi, C., & Campisi, J. (2014). Chronic inflammation (inflammaging) and its potential contribution to age-associated diseases. The Journals of Gerontology: Series A, 69(S1), S4–S9.
Calder, P. C., et al. (2009). Inflammatory disease processes and interactions with nutrition. British Journal of Nutrition, 101(S1), S1–S45
Pahwa, R., Goyal, A., & Jialal, I. (2023). Chronic Inflammation. Nutrients.
Esser, N., et al. (2014). Inflammation as a link between obesity, metabolic syndrome and type 2 diabetes. Diabetes Research and Clinical Practice, 105(2), 141–150.
Marsland, A. L., et al. (2015). Brain morphology links systemic inflammation to cognitive function in midlife adults. Brain, Behavior, and Immunity, 48, 195–204.